Jerome Bonaparte „J.B.” Squier egy fiatal brit emigráns, aki a 19. század második felében került a Michigan állambeli Battle Creek városában farmerként, cipészként kereste kenyerét. Európában kitanulta a hegedűkészítés mesterségét, így 1881-ben Bostonba költözött, ahol hegedűket javított, valamint készített fiával Victor Carroll „V.C.” Squierrel. Saját készítésű hegedűik hamar híressé váltak, és a legmagasabb árkategóriájú kézzel készített hangszerek közé tartoztak az Egyesült Államokban; gyakran az „amerikai Stradivarius”-ként emlegették őket.
Később V.C. visszatért Battle Creekbe, ahol saját nevével fémjelzett hangszerkészítő üzemet valamint üzletet nyitott 1890-ben. A vállalkozás egyre nagyobb lett, mígnem megnyílt a 427 Capitol Ave. alatt a híres battle creeki hegedűgyár. Squier az eladások növelése érdekében elkezdett partneri kapcsolatokat építeni a nemzeti zeneiskolákkal, és híres művészekkel.
Később kézzel sodort húrok készítésébe fogott. A termelés olyan gyors ütemben nőtt, hogy az alkalmazottaknak a pedálos varrógépet át kellett alakítani a húrok sodrására alkalmas szerkezetté, hogy ki tudják szolgálni a napi ezer darabos keresletet. A Squier-féle hegedű, bendzsó és gitárhúrok rendkívül keresettek voltak, főleg a diákok körében, mivel a tömegtermelésnek köszönhetően kedvező árfekvésű termékek voltak.
Az 1930-as években a Squier vállalat elkezdett húrokat készíteni a korban elterjedni kezdő elektromos hangszerekhez. Ezen kívül a cég árusított még zongorákat és fonográf felvételeket is egészen 1961-ig, amikor felszámolták a húrgyártó üzemet.
Az 1950-es években a Squier elkezdett húrokat szállítani Leo Fender ekkoriban megjelenő elektromos gitár típusaihoz. 1963-ban a V.C. Squier Company hivatalos beszállítójává vált a Fender cégnek, majd két évvel később részévé is vált, mivel Leo Fender felvásárolta azt, röviddel saját cége a CBS-nek történő eladása előtt. A Fender által forgalmazott húrkészleteken egészen az 1970-es évek közepéig a Squier márkajelzés volt olvasható. Ezt követően azonban a Fender már saját néven forgalmazta a húrkészleteket is.
Az 1980-as évek első felében a CBS korszak végére olcsó, és aránylag jó minőségű japán Fender másolatok tömkelege árasztotta el a piacot. Ennek megelőzésére az amerikai vállalat kihelyezett székhelyet nyitott, mely Fender Japan néven amerikai anyagokból és felszereléssel kezdett gitárokat gyártani. Az eredeti márkanévnek és a még így sem túl drága termékeknek köszönhetően lassan sikerült kiszorítani a kópiákat a piacról. A Fender Japan hat különböző vintage modellt készített, melyeket később Squier JV (Japanese Vintage) márkanév alatt hoztak forgalomba, és rendkívül jó minőségű hangszerek voltak. Az 1984 során gyártott JV-modellek ma a gyűjtők által keresett példányok közé tartoznak ritkaságuk és rendkívül jó minőségük miatt. Ebben a korszakban jelent meg a gitárfejeken a nagyobb Squier logó a „by Fender” felirattal.
1983-ban a Fender elkezdte importálni a Squier modelleket az Egyesült Államokba, ahol saját hangszerboltjaikban forgalmazták őket. A kínálatot a Stratocaster, Telecaster és Precision bass modellek, valamint három változatban a Bullet gitárok tették ki. A frissen behozott immáron testvérmárkát a „There’s Magic in the Breed” szlogennel kezdték forgalmazni. A Squier Standard sorozata az 1980-as évek közepére terjedt el. A gitárok szerkezete hű maradt az eredeti vintage modellekhez, de a gyártási technológiát és sok apró részletet is modernizáltak az évek során. Az 1990-es években megjelentek az olcsóbb Affinity, valamint a ProTone és a Vista modellváltozatok.